2011. május 23., hétfő



Ugye játszottál már a gondolattal,
Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal?!
Édes hangod a fülembe súgja,
Hogy nem volt elég, csináljuk újra!!!

Melletted kelni és megsimogatni, csak hozzád bújni és
visszaaludni.
Csak álmodni, egy saját világban élni, és soha fel nem kelni.

Itt fekszem az ágyon, hallgatom a csendet, várom, hogy
megszólalj mellettem.
Odébb teszem a kezem, hogy megfogjalak téged, de a helyed üres mellettem.
Kinyitom a szemem, oldalra nézek, és akkor látom, hogy nem vagy mellettem.

Te vagy szívem kuglófjának egyetlen szem mazsolája!

...De ez mind megváltozik, mikor találkozol a Nagy Ő-vel.
Csak olyan meleg és kényelmes érzés... belekapaszkodsz, adsz neki egy esélyt és
mielőtt ráeszmélsz már érzed....
Igen, ez az. Ez a szerelem!

Volt, hogy elképzeltem nélküled az életem, de ettől a
gondolattól hatalmába kerített a félelem.
Rá kellett jönnöm, lényed nélkül én sem létezem, vágyam, hogy melletted legyen
utolsó fekhelyem.

"Ha én valakit szeretek, akkor biztos, hogy nem fogom őt
megszégyeníteni.
Mert a szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnálak bántani, de nem
foglak."

Hogy mit tesz velünk a szerelem? Egyik nap úgy mész haza, hogy a
mennyekben érzed magad, máskor meg elbújnál egy sötét sarokba bőgni...

Valaki fülsiketítően sikoltozott. Sokkolva ébredtem rá, hogy én
sikoltok.

Az ember kibír 4 napot élelem nélkül,3 napot víz nélkül, 2
percet levegő nélkül ...
én egy másodpercet se nélküled [L]

Fel akarok ébredni a rémálmomból, ... arra kelni, hogy már nem
szeretem őt többé...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése