Ment az úton csöndben, és vissza se nézett, felejteni tudott, lelkem porig égett.Leesett a földre, jéggé dermedt könnyem, tudom, már nem látom, felejtsem el könnyen. Bezártam most szívem, arany a koporsó, akit én szerettem... Ő volt az utolsó.