Mert fáj, ha rám nézel, fáj ha a közelemben vagy. Ha meglátlak, ahogy
a korodbeli fiúkkal bohóckodsz...Utálom magam, amikor nem bírom ki és
hozzád érek. Fáj, amikor rám mosolyogsz, amikor meglátom a csillogást a
szemedben vagy csak egyszerűen látom, hogy milyen vicces mikor mérges
vagy valamiért. Megrémít a szeretet, amit néha mintha látnék a
szemedben. De ezen érzések közül a legrémisztőbb amit én érzek: hogy
amikor rám mosolyogsz , a szívem megremeg. Amikor nem velem beszélgetsz,
megszakad. Amikor úgy érzem, hogy szeretsz, legszívesebben magamhoz
szorítanálak és soha nem engednélek el. Néha elegem van az egészből, de
ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz. De mégis az egész
az én hibám, mert szeretlek, amit tudom nem lehet, ez a
legnyomorúságosabb az egészben, hogy soha nem szerethettem volna beléd.
Sajnálom...